<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD HTML 4.01 Transitional//EN">
<html lang="hu">
<body style="color: rgb(255, 255, 255); background-color: rgb(51, 51, 51);" alink="#cc33cc" link="#ffffff" vlink="#990099">
<div style="text-align: center;">
<table style="width: 890px; height: 90px; text-align: left; margin-left: auto; margin-right: auto;" border="1" cellpadding="2" cellspacing="2">
<tbody>
<tr>
<td style="height: 90px; width: 120px; background-color: rgb(255, 255, 255);"><img style="width: 120px; height: 90px;" alt="" src="logo.png"></td>
<td style="text-align: center; height: 90px; width: 650px;" colspan="2"><img style="width: 620px; height: 90px;" alt="" src="big.jpg"></td>
<td style="height: 90px; width: 120px; background-color: rgb(255, 255, 255);"><img style="width: 120px; height: 90px;" alt="" src="logo.png"></td>
</tr>
</tbody>
</table>
<table style="width: 890px; height: 32px; text-align: left; margin-left: auto; margin-right: auto;" border="0" cellpadding="2" cellspacing="2">
<tbody>
<tr>
<td style="text-align: center; width: 120px;"><a href="chanel.html"><big><span style="font-family: Calibri; font-weight: bold;">Coco Chanelről</span></big></a></td>
<td rowspan="4" colspan="2" style="height: 15px; width: 650px; vertical-align: top; text-align: right;"><img style="width: 87px; height: 118px;" alt="" src="coco.jpg"></td>
</tr>
<tr align="center">
<td style="width: 120px;"><a href="karllagerfeld.html"><big><span style="font-family: Calibri; font-weight: bold;">Karl Lagerfeldről</span></big></a></td>
</tr>
<tr align="center">
<td style="width: 120px;"><a href="divat.html"><big style="font-weight: bold;"><span style="font-family: Calibri;">A kor divatja</span></big></a></td>
</tr>
<tr align="center">
<td><a href="kepek.html"><big><span style="font-family: Calibri; font-weight: bold;">Képek és videók</span></big></a></td>
</tr>
<tr>
<td></td>
<td style="font-family: Calibri; text-align: justify;" colspan="2">Gabrielle
Bonheur „Coco” Chanel (Saumur, 1883. augusztus 19. –
Párizs, 1971. január 10.) francia divattervező, a Chanel
divatház alapítója, a 20. század első fele
divatjának egyik legmeghatározóbb személye.<br>
Egy kórház előcsarnokában szülte meg az alig
húszéves anya a kis Gabrielle-t, akit testvéreivel
együtt a könnyelmű és felelőtlen apa az asszony
halála után az obazine-i árvaház
apácáinak gondjaira bízott. Amikor pár
évvel később nagynénje
jóvoltából a moulins-i Notre-Dame Intézetbe
kerül, egy fokkal javul a helyzete.
Unokatestvérével, pontosabban a nála is fiatalabb
nagynénjével, aki a bizalmasa lett, együtt tanul,
később együtt állnak be egy kelengyeboltba dolgozni.
Gabrielle nagyon tud dolgozni! És nagyon szép.
Hollófekete haj, villogó sötét szemek,
karcsú, vékony, és van neki olyanja, amit a
szépségversenyeken „kisugárzásnak"
szoktak hívni... Még valamije van, ami a siker
elengedhetetlen feltétele, a tehetségnél is
fontosabb: ambíciója.<br>
Ki akar tűnni, sikert akar, csak még azt nem tudja, miben.
Énekelni jár a helyi kávéházba, ahol
a „hivatásos" művészek után bárki
felléphet. A tisztek persze rajonganak érte, akkor ragad
rá a Coco becenév egy általa énekelt dal
után. Talán ez lehetne - gondolja a lány, de
téved. Aztán találkozik a fiatal és nagyon
gazdag Étienne Balsannal, aki elhívja a
kastélyába, ahol minden a lovak és a nők
körül forog. Ne szépítsük, Coco a
férfi kitartottja lesz, de egy pillanatra sem feledkezik meg a
saját jövőjének tervezéséről. Virginia
Woolf saját szobára, Coco Chanel saját
pénzre vágyott. Saját sikerre. A kastélyban
kedveli meg a férfias ruhadarabokat, és dönti el,
hogy nem fűző kell a nőknek, hanem erős izomzat. Itt kezd kalapokat
készíteni, méghozzá óriási
sikerrel, úgy látszik, kortársainak is elegük
van a fejükre tűzött hatalmas alkotmányokból.
Chanel kalapjai merészek, praktikusak és - mások.<br>
De hogyan tovább? - tipródik, míg végre
megkapja élete legmeghatározóbb
válaszát. Méghozzá Arthur Capel
személyében, akit mindenki csak Boy-nak
szólít. Ő Chanel életének egyetlen, igazi
szerelme. Az angol férfi érti és támogatja
mindenben. Ő segíti hozzá, hogy megnyissa első igazi
kalapszalonját a Cambon utcában, de még nem a
31-es szám alatt... Aztán üzletet nyit a
fürdőhelyen, Deauville-ben, később Biarritzban. Közben
két fontos dolog történik: kitanulja az
üzletvezetés mikéntjét, és
néhány ruhát is kitesz a kirakatba. Ezek az
öltözetek egészen mások, mint a domborulatokat
hangsúlyozó erőteljes, nehézkes darabok. Chanel
laza, hurkolt anyagokkal dolgozik, és sosem a
díszítésre, mindig a vonalakra koncentrál.
Ott dől el minden, vallja, és persze igaza van. Ruhái
elegánsak és kényelmesek, a század
szellemét hordozzák. Levágatja gyönyörű
haját, és bár ezt más is megteszi előtte, ő
az, aki divatot tud teremteni a tettével. Ő kezd el napozni,
szaténpizsamát hordani, sötét autóval
járni, megérteni az avantgard művészetet,
Picassót, Cocteau-t, Serge Lifart, Sztravinszkijt, Ravelt.<br>
Már több száz alkalmazott dolgozik neki, a
világháború sem rengeti meg a céget, csak
egy baj van: Boy gyereket, családot akar, olyan
feleséget, aki segíti diplomáciai
karrierjében. Chanel egy régi abortusz miatt nem tud
szülni, és nem „jó családból
való". A férfi megnősül, de a kapcsolat zavartalanul
tart. Egészen 1919 karácsonyáig, amikor Boy
autóbalesetben szörnyethal. Ez a legnagyobb
veszteség, de nem az utolsó. Egy Romanov
családból való nagyherceg, majd Westminster
hercege is társául választja - vagy inkább
ő választja őket... -, aztán beleszeret Pierre Reverdybe,
a költőbe, a második világháború alatt
pedig egy német tisztbe.<br>
De ezzel még várjunk! Hiszen mielőtt e románc
miatt hazaárulással, nácibarátsággal
vádolnák, még megéli pályája
sikerkorszakát. Az elsőt. Odaadja a nőknek a legendás
„kis fekete ruhát", amely azóta is alapdarab minden
nő ruhatárában, és megalkot(tat)ja a Chanel
N°5-öt, a parfümök parfümjét. Ernest
Beaux parfümvegyész elsőként használt
szintetikus anyagot, Chanel pedig kiváló
érzékkel egyszerű üvegtestbe töltötte,
és a világ legegyszerűbb nevét adta neki. Ez a
tanulatlan, de rendkívül intelligens nő ismerte a sikeres
üzlet titkát. Ment előre szakadatlanul, akár egy
cápa, mert tudta, hogy aki egy helyben áll, annak
vége.<br>
Ha nem is a vég, de kényszerpihenő következett a
háborús évek és a háborús
viszony után. A megvetés és a düh elől
Svájcba megy, de ott csak sétálgatni lehet,
márpedig ő dolgozni akar. Szabni, tépni, kiabálni,
megbocsájtani, majd a szalon lépcsőjére kucorodni,
onnan figyelni láthatatlanul, hogyan fogadják a
kollekciót. Vagy inkább: hogyan sikerült a
kollekció... A parfüm bevételéből él,
és szomorúan nézi, hogy a divatot már nem a
nők diktálják. Az új tervezők már
férfiak, még ha nem is annyira... „Dior? Ő nem
öltözteti, hanem kárpitozza a nőket" - mondja
megvetően. Talán ez, talán a kiölhetetlen
ambíció viszi rá, hogy újra nekiveselkedjen.<br>
1954-ben nyit ki újra a Chanel-ház. Elképesztő!
Amikor elkezdte a szakmát, Blériot akkor repülte
át a Csatornát, az újrakezdés
évében már az első
atom-tengeralattjárót bocsájtják
vízre. És a Mademoiselle már hetvenegy
éves. A kollekciót fagyos csend, aztán
gúnyos megjegyzések fogadják. Másnak
elég lenne ennyi, sőt, sok is, de neki nem. Folytatja, megy a
saját feje, hite, akarata, hibátlan
stílusérzéke után. Mintha a jövőből
súgnának neki. 1955-ben küldi a kifutóra a
legendás szegélydíszes kosztümöt, ezt a
bélés nélküli, könnyű és laza
alapdarabot, amely a mai napig klasszikusnak számít.<br>
A világ kénytelen meghajolni előtte. Amerikában
mindig is imádták, ő öltöztette Greta
Garbót és Marlene Dietrichet, sőt, Marilyn Monroe-t is,
már ha annak számít, hogy a szőkeség,
saját bevallása szerint, éjjelente csak pár
csepp Chanel No5-öt viselt... Ő ragyogtatta fel a bizsut,
saját magán is örökké láncok,
karkötők tömegét csilingeltette. Egyre jobban a
munkába temetkezett, de ez mégsem torzította az
ízlését, talán csak a
személyiségét. Magányos volt, sokszor
türelmetlen, boldogtalan, de nagylelkű is. Érdekes,
izgalmas, gyönyörű, elviselhetetlen és vonzó.
Mindez egyszerre.<br>
A Ritzben halt meg 1971-ben, 88 évesen.
Kívánsága szerint Lausanne-ban temették el.
A Chanel-divatház pedig él tovább, új
aranykorszakát (egy férfinek) Karl Lagerfeldnek
köszönheti.</td>
</tr>
</tbody>
</table>
<table style="width: 890px; height: 15px; text-align: left; margin-left: auto; margin-right: auto; font-weight: bold;" border="1" cellpadding="2" cellspacing="2">
<tbody>
<tr>
<td colspan="6" style="height: 15px; width: 890px; text-align: left; vertical-align: middle; background-color: rgb(255, 255, 255);"><font size="-1"><span style="color: rgb(0, 0, 0);">CocoChanelCocoChanelCocoChanel</span><span style="color: rgb(0, 0, 0);">CocoChanelCocoChanelCocoChanel</span><span style="color: rgb(0, 0, 0);">CocoChanelCocoChanelCocoChanel</span><span style="color: rgb(0, 0, 0);">CocoChanelCocoChanelCocoChanelCocoChanelCoco</span></font></td>
</tr>
</tbody>
</table>
<br>
<br>
<br>
<br>
<br>
<br>
<br>
<br>
<br>
<br>
</div>
</body>
<br>Partneroldalak: <br>
<a href="http://domain.domainshop.hu/domain.html" alt="tárhely domainregisztráció">Domain regisztráció tár és szerverszolgáltatások: domain domainnév tárhely e-mail, imap, pop3</a><br>
<a href="http://www.webtar.hu" alt="tárhely donainregisztráció">www.webtar.hu</a><br>
<a href="http://www.micropay.hu" alt="micropay">www.micropay.hu</a><br>
<a href="http://www.ingyenweb.hu" alt="ingyenweb">www.ingyenweb.hu</a><br>
<a href="http://www.videok.hu" alt="Videók">www.videok.hu</a><br>
<a href="http://www.xn--antikvrium-x4a.hu" alt="Antikvárium">www.antikvárium.hu</a><br>
<a href="http://www.ftpdir.hu" alt="ftpdir">www.ftpdir.hu</a><br>
<a href="http://xn--fotk-sqa.hu" alt="fotók">www.fotók.hu</a><br>
<a href="http://www.randi.hu" alt="Randi">www.randi.hu</a><br>
<a href="http://www.licit.hu" alt="Licit">www.licit.hu</a><br>
<a href="http://www.napivicc.hu" alt="vicc">www.napivicc.hu</a><br>
<a href="http://www.gyertyalang.hu" alt="gyertyagyújtás">www.gyertyalang.hu</a><br>
<a href="http://www.xn--helyesrs-fza2j.hu" alt="helyesírás.hu">www.helyesírás.hu</a><br>
<a href="http://domain.webtar.hu/domain.html" alt="Domain regiszráció és tárhely">Domain regisztráció</a><br>